Párnád fejem alá teszem

Még nem vagy itt, de ez már a tied!

Éveken át gyűrheted fejed alá,

Mellettem pihentetheted testedet. 

Éjjel mellettem haltál meg,

Öreg testedet hagytad itt nekem,

Szívembe költözött sok bölcs szavad,

Minden szavadban egy régi történet.

Leírok mindent, mert szólanom muszáj

Feledékeny már az emlékezet,

Hallanod kell, mert szavam

Kínban és örömben is égig hatol!

Zarándokutadra én engedlek, 

Tudom az utad merre fordul, s tudom

A helyet ahol utolérlek.

Szikkadt kézfejemre nézek,

Dolgom van itt, még élek

Dolgom még, hogy végig kísérjelek, érintselek,

Mosolyom őrízze melegen szíved. 

Megírom előre, megírom utólra,

még nem vagy itt, majd itt leszel, akkor újra.

Míg itt vagy szavam elakad, majd megered

Tányér is repül, célt ér, megreped, 

Minden a helyére kerül. 

Sosem volt mit megbánni, 

Csak szerettelek kezdettől, 

Csak szeresselek végezetül. 

Debrecen, 2023. május 18